Így is lehet!

Abádszalókról a Napsugár Egyesülettől mint a családi séták egyik ötletgazdáját kerestek meg, hogy tudnék- e a Mátrában olyan egynapos kirándulást ajánlani, ahol kerekes székesek is tudnak közlekedni. Megfogott a dolog, korábban sosem gondoltam ilyesmire.

Több túratársam javaslatára azt ajánlottam az egyesület tagjainak, jöjjenek Gyöngyösre, nézzék meg a Mátra Múzeumot (itt akadálymentesen építkeztek).Azután jöhet Sástó –ezt talán körbe lehet járni kerekes székkel is -, majd visszafelé Mátrafüred, onnan pedig kisvonattal Gyöngyös. A szervezéskor az első csalódás az volt, hogy a kisvasútnál kiderült, a kerekes szék nem fér fel a feljárón. Szerencsére a kisvonat még nyitott kocsival közlekedett, így volt remény, hogy fel tudjuk tenni a kerekes széket is.

Kicsit megkésve, fél tízre érkeztek az egyesület tagjai. Harmincan jöttek: családok, kísérők. Röviden megbeszéltük, mi is lenne a legcélszerűbb útvonal. Megnéztük együtt a múzeumot. Már itt segítséget kaphattunk egymás segítéséből, a n agyfokú toleranciából és szeretetből (voltak fizikailag és szellemileg megváltozott képességűek is). Senki nem volt türelmetlen a másikhoz, mindenki segített mindenkinek. Mivel a kisvonat csak kétóránként járt, ezért úgy döntöttünk, hogy visszafelé jövünk vele. A Sástóig együtt haladtunk, itt kétfelé vált a csapat. A „gyors lábúakkal” felmentünk a kilátóba, utána pedig a sárga körön lejöttünk Mátrafüredre. Nagyon gyorsan lent voltunk, ezért visszamentünk a Rákóczi-forráshoz, ahonnan a Máriácska érintésével jutottunk le ismét Füredre. Mivel sok időnk volt még a vonat indulásig, a Kozmári-kilátót is megtekintettük. Itt még egy famászó versenyt is rendeztünk hirtelenjében – minden tudásomat össze kellett szednem, hogy ne maradjak szégyenben.

Mire a kilátóból visszaértünk, már a csapat másik fele is megérkezett. Ők körbejárták Sástót, utána busszal lejöttek Füredre, és a patak mellett tettek egy sétát. Hazafelé szerencsére sikerült mindenkit feltenni a kisvonatra, majd Gyöngyösre érve elbúcsúztunk egymástól. Annyi szeretetet kaptam ezen a napon, amennyit még soha. Egyszerűen nem tudtam egyből hazamenni, úgy éreztem, ezt mindenkinek el kell mesélnem. Öreg este lett, mire hazaértem.

Kedves túratársak! Rengeteg teendőnk van, hogy megteremtsük a feltételeit annak, hogy a kerekes székesek minél több helyen tudjanak túrázni! Azt hiszem, sokat tanulhatunk ezektől a fiataloktól az életről, a tenni akarásról, a szeretetről, a toleranciáról. Ezeken a területeken inkább mi, egészséges átlagemberek vagyunk fogyatékosok – ők csak megváltozott képességűek!

(Tóth István írása a Turizmus c. újság legfrissebb számából)

Képek a kirándulásról: